Ezt a fotómat csak úgy készítettem, mert tetszett, hogy az izzószálak sziluettben látszanak. Ott pihent a fényképezőmön még akkor is, amikor a régi számítógépem vírusos lett. Szerencsére meghagytam a fotómasinám memóriájába. Most csak írni tudnék róla, hogy milyen képet is készítettem. Azért tartom ezt fontosnak, mert mostanában én is elszakadtam valamitől. Elszakadtam a művészettől mely annyi mindent adott nekem és mégsem. Megmaradt a fényképezés szeretete, mert mindent csak teljes szívből érdemes művelni véleményem szerint. A porszívózást is örömmel csinálom, mert a legalább a kicsit elnyomja a folyton kattogó agytevékenységem. Pont ez benne a jó, mert teljesen kikapcsol. Ilyenkor nincs közelemben a telefon. Nem is akarom ilyenkor, hogy keressen valaki. Az értesítések nem szólnak. A családom elvonul máshova, hogy ne zavarjuk egymást. Ilyenkor egy kicsit egymagam lehetek a rohanó világban, mint most ahogy éppen gépelem a gondolataimat. Próbálok visszatérni valódi önmagamhoz, hogy minden másra is figyelmemet fordítsam. Család, munka ... stb.
Szokták mondani, hogy valamit el kell valamit veszíteni, hogy megkapjunk valamit. Nekem ilyen a művészet iránti érdeklődés és az alkotás is. Mivel optimista embernek tartom magam rájövök, hogy nem így van. Az elvesztett dolgokat újra meg lehet találni, ha nagyon keressük, mert fontos volt valamikor számunkra. Ezen vagyok én is és ehhez az kellett, hogy kicsit elszakadjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése