2016. május 30., hétfő

Egy kép a csigáról és a rajz kapcsolata az írással

  Nekiálltam megfejteni egy nagyon nehéz Sudoku-t, de elakadtam már rögtön az elején, de nem adtam fel a dolgot így inkább előszedtem a tolltartómból az egyik golyós tollam, amelyet elraktam, mert nem tudtam megfejteni a rejtvényt és neki szerettem volna állni írni. Ebben is elakadtam, mert nem jött semmi gondolat. Majd később készítettem inkább egy vázlatot a játszótéren fotózott képem alapján. Egy csigát sikerült leképeznem amint kibújt a házából. Szerettem volna nagy rajzban kivitelezni, de nem tartottam kivitelezhetőnek a dolgot úgy, hogy nekem is tetszene. Mindig is szerettem volna három művészeti ágat összekötni, mert ha valaki megnézi a fotómat vagy látja a rajzom csak egy képet lát, de nem tud semmit a mögöttes tartalomról. Pont ezért nem osztottam meg sehol, mert tervem volt vele.
  Az új Instagram és a Facebook sem vonzotta ezt az egyszerű képemet, amelyet a mobilom kamerája látott nem annyira jó felbontással, mert ez csak egy digitális nagyító által elkapott pillanat volt a részletek miatt. A fénykép csak egy szimbólum, mert nem a képen látható csiga a lényeg. Minden fotóban magam is benne vagyok és a néző is benne van.
  Kifejtem a kép keletkezését, hogy érthető legyen mit szeretnék ezzel mondani.


Kisfiam szólt a homokozó mellett: "Apa, nézd itt van két csiga." Ekkor még nem dugta ki csápjait, mert nem voltak megfelelő környezetben ezért letettük őket a fűre. Majd várnunk kellett, hogy valamelyikük észreveszi, hogy jó helyen vannak. Az egyik, amely a képen szerepel lassan kikandikált a házából mire én és kisfiam lefotóztuk ezt a kis állatkát. Megérte türelmesen kivárni a dolgot, mert régen is szerettem ilyesmi fotókat készíteni.
  Tulajdonképpen az írással és a rajzolással is sokszor türelmesen kell bánnom, mert csak akkor születnek meg az igazi alkotások, amelyet érdemes megmutatni vagy leírni azután, pedig begépelni és átírni.

Az eszközt sem szerettem volna kifelejteni amellyel íródott ez a kis bejegyzés. Az egyik legegyszerűbb tollam került most előtérbe, amely a BIC Crystal és médium, azaz közepes vonalvastagságú csúccsal van ellátva. Régen nem szerettem ezt a tollam, viszont a Moleskine tollam bizony igen.

                                                                                                                                          2016. május
                                                                                                                                     huszonkilencedike
                                                                                                                                          - vasárnap -


2016. május 4., szerda

Elszakadás


Ezt a fotómat csak úgy készítettem, mert tetszett, hogy az izzószálak sziluettben látszanak. Ott pihent a fényképezőmön még akkor is, amikor a régi számítógépem vírusos lett. Szerencsére meghagytam a fotómasinám memóriájába. Most csak írni tudnék róla, hogy milyen képet is készítettem. Azért tartom ezt fontosnak, mert mostanában én is elszakadtam valamitől. Elszakadtam a művészettől mely annyi mindent adott nekem és mégsem. Megmaradt a fényképezés szeretete, mert mindent csak teljes szívből érdemes művelni véleményem szerint. A porszívózást is örömmel csinálom, mert a legalább a kicsit elnyomja a folyton kattogó agytevékenységem. Pont ez benne a jó, mert teljesen kikapcsol. Ilyenkor nincs közelemben a telefon. Nem is akarom ilyenkor, hogy keressen valaki. Az értesítések nem szólnak. A családom elvonul máshova, hogy ne zavarjuk egymást. Ilyenkor egy kicsit egymagam lehetek a rohanó világban, mint most ahogy éppen gépelem a gondolataimat. Próbálok visszatérni valódi önmagamhoz, hogy minden másra is figyelmemet fordítsam. Család, munka ... stb.

Szokták mondani, hogy valamit el kell valamit veszíteni, hogy megkapjunk valamit. Nekem ilyen a művészet iránti érdeklődés és az alkotás is. Mivel optimista embernek tartom magam rájövök, hogy nem így van. Az elvesztett dolgokat újra meg lehet találni, ha nagyon keressük, mert fontos volt valamikor számunkra. Ezen vagyok én is és ehhez az kellett, hogy kicsit elszakadjak.