Az én meditációm

Mindenkinek kellene lennie egy olyan tevékenységnek, hogy el tudjon mélyülni és önmagával foglalkozni. A meditáció megnyugtat és kikapcsol. Olyan belső tevékenységet indít el, amelyre nem is gondolunk. A lelki belső dolgokról beszélek. Nekem az írás termeti meg a belső békémet. Kezembe veszek egy tollat és teljesen átjár a nyugalom. Talán ez is elindítója a folyamatnak, amely odáig vezetett, hogy gyűjtöm a tollakat. Ilyenkor nem foglalkozok a külső hatásokkal és a körülöttem lévő dolgokkal. Kifele is befele is figyelek, mert közben míg írok a gondolataimat ráncba kell szednem. A kártyákat a fejembe ki kell raknom, hogy valamilyen logika szerint legyenek sorba állítva. Így képzelem el ez az agyi tevékenységet. Igaz, hogy eddig csak az írást emlegettem, de ugyanolyan fontosnak tartom a rajzolást is vagy a festést. Sokszor nem is a végeredmény számít, hanem hogy mi történik azon az úton amíg egy munka elkészül. A folyamat az sokszor érdekesebb, mint a maga a késztermék. Ezt nevezem én igazi meditációnak. Önismeret szempontból ez a legjobb, amit tehetünk.

Ráadásul semmit sem ér az egész, hogyha nem élvezzük az alkotást. Megölném az örömöt és mindenféle érzést, gondolatot amely ilyenkor keletkezik. Természetesen mindezt egyedül élem meg, mert már pár sorral feljebb írtam, hogy kizárom a külvilágot miközben alkotok valamit vagy éppen írogatok. Végeredményben szinte mindegy, hogy miről írok. Vagy mégsem?

Plusz öröm számomra, hogyha jön pár kommentár és tetszés nyilvánító gomb, hogy érdemes folytatnom a dolgot. Ezért is élesztettem fel ezt a blogom, mert hihetetlen sok energiát kaptam mostanában. A meditációm részévé váltok, amely még több energiát ad. Ezeket vagy így vagy úgy próbálom visszasugározni, mert csak pozitív visszajelzéseket kapok mindenhonnan. A legjobb példa erre szintén a másik blogom, amelyet lassan ezerszer néztek meg év eleje óta.