2015. március 22., vasárnap

Az én meditációm

Mindenkinek kellene lennie egy olyan tevékenységnek, hogy el tudjon mélyülni és önmagával foglalkozni. A meditáció megnyugtat és kikapcsol. Olyan belső tevékenységet indít el, amelyre nem is gondolunk. A lelki belső dolgokról beszélek. Nekem az írás termeti meg a belső békémet. Kezembe veszek egy tollat és teljesen átjár a nyugalom. Talán ez is elindítója a folyamatnak, amely odáig vezetett, hogy gyűjtöm a tollakat. Ilyenkor nem foglalkozok a külső hatásokkal és a körülöttem lévő dolgokkal. Kifele is befele is figyelek, mert közben míg írok a gondolataimat ráncba kell szednem. A kártyákat a fejembe ki kell raknom, hogy valamilyen logika szerint legyenek sorba állítva. Így képzelem el ez az agyi tevékenységet. Igaz, hogy eddig csak az írást emlegettem, de ugyanolyan fontosnak tartom a rajzolást is vagy a festést. Sokszor nem is a végeredmény számít, hanem hogy mi történik azon az úton amíg egy munka elkészül. A folyamat az sokszor érdekesebb, mint a maga a késztermék. Ezt nevezem én igazi meditációnak. Önismeret szempontból ez a legjobb, amit tehetünk.

Ráadásul semmit sem ér az egész, hogyha nem élvezzük az alkotást. Megölném az örömöt és mindenféle érzést, gondolatot amely ilyenkor keletkezik. Természetesen mindezt egyedül élem meg, mert már pár sorral feljebb írtam, hogy kizárom a külvilágot miközben alkotok valamit vagy éppen írogatok. Végeredményben szinte mindegy, hogy miről írok. Vagy mégsem?

Plusz öröm számomra, hogyha jön pár kommentár és tetszés nyilvánító gomb, hogy érdemes folytatnom a dolgot. Ezért is élesztettem fel ezt a blogom, mert hihetetlen sok energiát kaptam mostanában. A meditációm részévé váltok, amely még több energiát ad. Ezeket vagy így vagy úgy próbálom visszasugározni, mert csak pozitív visszajelzéseket kapok mindenhonnan. A legjobb példa erre szintén a másik blogom, amelyet lassan ezerszer néztek meg év eleje óta.


2015. március 16., hétfő

Revived

Két éve egy betűt sem írtam ide és nem is töltöttem fel semmit, de most itt az ideje, hogy változtassak ezen és ott folytatom, ahol abbahagytam, mert akármennyire nem akartam alkotni mégis úton útfélen azért rajzolgattam valamit. Még ha nem is nagy képeket és nem annyira értékelhető alkotásokat, de nem hagytam abba, mert az agyam mindig dolgozik az ügyön, hogy ne felejtsem el ezeket a dolgokat. Igyekszem majd olyat is alkotni, amelyet megoszthatok veletek.

Volt az utóbbi évben jó pár megrendelésem és csak azokkal foglalkoztam kizárólagosan. Helytelenül tettem. Saját magam anyagi helyzetét próbáltam megerősíteni azzal, hogy csak megrendelésre alkotok baráti szívességből. Nem úgy jöttek a dolgok, ahogyan terveztem. Egy nagyon kedves tanárom bölcs mondatát elfelejtettem az idők során, hogy: "Hamár azon agyalsz, hogy mennyi pénzt tudsz keresni vele akkor nem születnek majd igazi alkotások. Az nem te leszel, az nem a te lenyomatod lesz, hanem a megrendelő által kitalált lenyomat, amelyet ő akar látni és te nem." Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de ő már nincs az élők sorában, de mégis bennem élnek a szavai. Próbálom az ő szavaival megidézni a múltbeli énemet úgy, hogy csak arra fókuszálok, hogy mennyi örömöt ad az alkotás folyamata. Ezzel a jövőbe tekintek és kitűzöm a célokat, amelyeket sohasem akarok felejteni.

Az egyik célom, hogy átadjam a kisfiamnak az alkotás tudását, hogy ő is majd nagyszerű dolgokat teremtsen akár hova sodorja az élet. Ehhez magamnak is újra el kell sajátítanom a dolgokat, amelyeket a múltamba hagytam. Akkor döbbentem rá mindenre, amikor másik hobbit próbáltam magamnak keresni, de az élet mégis úgy akarja, hogy ne keressek magamnak mást, mert azok távol vannak. A művészet pedig itt volt, itt van és itt lesz mellettem mindig. Nem is kell hozzá sok minden, mert pár ceruzával vagy épp egy ecsettel olyan világot teremhetek, amelyben más is ott lehet. Írni sajnos nem tudok olyan jól, ahogyan szeretnék. Viszont ezt is megoldom úgy, hogy elkezdtem írni az eszközeimről egy blogot a http:// tintanbelul.blogspot.com-ot. Mindezt kézírással, mert ezzel talán a fogalmazó készségem is javul majd.

Mindezek mellett próbálok olvasni mindenfélét, hogy tanuljak is valamit miközben művelődök valamennyire. A távoli terveim között szerepel egy olyan képsorozat, ahol mindenféle veterán autót ábrázolok, mert annak idején nem szerettem az autókat és ez egy kitűnő alkalom, hogy összekössem azzal, amit szeretek csinálni és ezáltal megnyílnak előttem olyan ajtók is, amelyek be voltak zárva