Tegnap megvettem a címben a leírt könyvet Umberto Eco: A rózsa neve című könyvét. Pár oldalt olvasva belőle már nem először úgy éreztem ott kalandozok vele a kolostorban, ahol ő is járt. Ez épp elég indok, hogy végre végigolvassam ezt a könyvet, ami nem kis elhatározás számomra, mert híres vagyok arról, hogy nem olvasok végig egy könyvet sem ritka kivétellel. Valahogy mindig más kelti fel az érdeklődésemet. Viszont ezt szeretném végre megrágni, majd megemészteni. Nem lesz egyszerű dolgom, mert nem egy könnyű olvasmány attól, hogy állandóan hátra kell lapozni a jegyzetekhez, hogy megértsem a rengeteg latin kifejezést. Viszont szerintem ettől válik izgalmassá, hogy hitelesen adja elő a szerző a mondanivalóját. Ettől eltekintve nem vetem meg azokat a könyveket, amiben nincsen semmi ilyesmi. Azoknak az a feladata, hogy szórakoztassanak. Az ilyen jelleg könyvek, pedig elgondolkoztatnak, ismeretet bővítenek. Egyszóval ezekben a könyvekben benne van az egész világ és a szerzőnek a világról alkotott tudása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése