Balaton sötét arca

Nem hittem volna, hogy egyszer ilyen képeket is készítek a Balatonról.

Cipők és táska

Gyerekkoromról No.1

Itt van ideje, hogy egy kicsit írjak a gyerekkoromról. Nagyon sok ideig gondolkodtam a blogom koncepciójának a megváltoztatásáról. Arra jutottam, hogy más jellegű írást, és egyéni véleményt is felvillantsak. Tudom már nagyon sokat írtam erről, de ez fontos lépés nekem a továbblépéshez.

Az első ilyen jellegű írásomat szerettem volna az írás szeretetéhez kötni. Tulajdonképpen elgondolkodtam azon, hogy miért is írom a blogom és miért van nekem folyamatosan íráskényszerem (még ha nincs is időm rá akkor is folyamatosan agyalok mindenen). A történet a következő. Amióta rajzolok azóta írok is. Nemcsak kézírással, amit az iskolában is tanultam, hanem már elég pici korom óta gépelek kisebb-nagyobb megszakításokkal. A mamám munkahelyén már írógéppel gépeltem még mielőtt iskolás lettem volna. Mindenfélét gépeltem akkoriban. A nevemtől a kedvenc ételem nevéig a nagymamám segítségével, pedig még nem voltam még elsős sem. Tetszett, hogy ha lenyomtam egy betűt akkor elindul egy zongorához hasonló szár, ami megüti a papírt és nyomot hagy rajta. Sokan elfelejtik, hogy a szépsége abban rejlik a mai napig, ha erősebben leütök egy betűt,  akkor erősebb lesz a  nyoma. Kontrasztosabb. Így a betűk olyanok lesznek, mint egy kotta a magasabb és mélyebb hangok váltakozása látható. Ezért helyén való a zongora hasonlat, mert  szinte ugyan olyan a lényege, mind a kettőnek. Akkor is, mint most is minden ilyesmi érdekel. Talán a kütyük iránti szeretetem is innen van.

A mostani technikai fejlettségben nincsen olyan, hogy amit leütöttem billentyűt akkor azt nagyon körülményesen kelljen kijavítani. Most már minden instant. Egy mozdulat és kitörölhetjük az elrontott gépelésünket. Elmenthetjük, javíthatjuk annyiszor ahányszor akarjuk. Kinyomtathatjuk, mindenféle betűtípusban, méretben. A programok sokszínűségéről nem is beszélve. Egyet sohasem szoktam elfelejteni, hogy lehet akármilyen könnyítés a gépelésben sokszor nem mindegy a tartalom. Annyi, de annyi írás jelenik meg  a neten, hogy szeri se száma a gépelők számának. Vannak olyan bejegyzések, amelyek nagyon gagyik. Lásd a Spambook, ahogy mi Google Pluszosok hívjuk. Nem elkanyarodva a bejegyzésem lényegétől   nagyon szeretek géppel és kézzel is írni mindenfélét, még ha csak a Twitter-emben pötyögök pár értelmetlen álmos mondatot éjfél körül vagy reggel félálomban. Vagy éppen a haveromnak leírom: - Csáó! Mi van veled mostanában?

Akkor is írok valamit mindig. Most is örömmel tölt el, hogy leírtam és tovább írom ezt a bejegyzésemet, amit a végtelenségig tupírozhatnék és újabb és újabb adalékot adhatnék hozzá. Végezetük csak annyi, hogy írni nagyszerű dolog.

Circles - Körök

New wallpaper

Ugyanaz másként

Daily things - Hétköznapi tárgyak

Rádobtam néhány effektet, hogy valamilyen hangulata legyen a dolognak.

5 évente

1997-ben kezdődött, amikor átkerültem Művészeti Gimnáziumban. Attól a naptól megváltozott az életem és öt éves ciklusokban folytatódott is.

2002-ben végzős gimnazista kezdtem el a tanévet, amikor még nem is tudtam, hogy megkapom életem második művészeti díját. Ebben az évben bekerültem a művészeti alkotótábor csoportba is, aminek nagyon örültem, mert a hetedikes alkotótáborom nem sikerült valami fényesen. 

2007-ben végeztem a főiskolával. Erről kicsit szót ejtek. 2003-ban elkezdtem a tanulmányaimat a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai kar rajz és vizuális kommunikációs tanár hallgatójaként. Életem egyik legszebb korszaka kezdődött el akkor, aminek vége szakadt, és egy új korszaknak adta át a helyét. Máig kiráz a hideg, ha a 2007-es évszámra gondolok. Mik is történtek velem?

• Megkaptam a diplomám.
• Sikerült a nyelvvizsgám.
• Megtaláltam életem párját és azóta is boldogok vagyunk.
• Első munkahely egy általános iskolában.

Most ugyebár 2012-t írunk és egy újabb váltás van az életemben. Most is azt érzem, hogy a magam által kitaposott ösvényen járok, ami kicsit göröngyös és tele van magasabbnál magasabb falakkal. Viszont, amikor átjutottam rajtuk akkor leírhatatlanul örültem.

Ebben az évben eljegyeztem Orsimat, majd megtudtuk, hogy babát vár és ennek fényében úgy döntöttünk, hogy még az idén összeházasodunk. Talán életem egyik lemeghatározóbb éve az idei és még naívan azt hittem, hogy 2007 után nem lesz már jobb évem. Tévedtem, mert sokkal jobb az idei év a problémákat és az örlődéseimet leszámítva. Számot adtam valamelyik nap magamnak és átgondoltam a történéseket, hogy mit is szeretnék a jövőben. Mindig is szilárd elképzeléseim voltak, és kérem Istent, hogy erőt adjon a további elképzeléseim megvalósításaiban. Remélem így is lesz!

Google Plus

Annyi, de annyi cikket olvastam a Google+ szolgáltatásáról, hogy már nem is nagyon tudok mit írni róla, de azért mégis kierőltetek magamból pár sort, hogy miért is jó oda felregisztrálni. Nem fogok újdonságokat írni, mert azokat az információkat gyűjtöttem össze, amelyeket már valahol olvastam. Először is nagyon jó a közösség, ahol nincsenek felesleges SPAM dolgok, mint a kék színű közösségi oldalon. Úgyis mindenki tudja, hogy miről beszélek. Csakis azt látod, amit szeretnél. A körökkel való megosztás nagyszerű lehetőség, hogy csak bizonyos emberekkel osszad meg, akiket valóban érdekelnek az általad érdekesnek ítélt dolgok. Felmerül a kérdés, hogy mi az a Plus dolog, amely arra készteti az embert, hogy használja. Számomra az a legfontosabb, hogy csak általam érdekesnek ítélt információ kerül hozzám. Amúgy nem elhanyagolható a design is. Akinek még nincsen még nincsen Google fiókja itt van a regisztrációs link. A másik nagyszerű dolog, hogy a kereső cég fejlécén megtalálható azok a fülek, ahol átugorhatsz az egyikből szolgáltatásból a másikba. Hogy ez mit jelent? Például, van egy Gmail címed. Belépsz reggel elolvasni az aktuális leveleidet egy jó kávé mellett, s ha végeztél velük, már át is ugorhatsz a +Te (vagyis +”a nevedet” fogod látni, ha már benne vagy) szolgáltatásra, ami az ominózus G+. Még valami! Android-on és iOS rendszeren is elérhető alkalmazásként.

Mandala #2

Noncsinak készítve

Hazafele

Mandala02

Mandala

Google Plus

Saját felfogásom szerint.

A rózsa neve

Tegnap megvettem a címben a leírt könyvet Umberto Eco: A rózsa neve című könyvét. Pár oldalt olvasva belőle már nem először úgy éreztem ott kalandozok vele a kolostorban, ahol ő is járt.  Ez épp elég indok, hogy végre végigolvassam ezt a könyvet, ami nem kis elhatározás számomra, mert híres vagyok arról, hogy nem olvasok végig egy könyvet sem ritka kivétellel. Valahogy mindig más kelti fel az érdeklődésemet. Viszont ezt szeretném végre megrágni, majd megemészteni. Nem lesz egyszerű dolgom, mert nem egy könnyű olvasmány attól, hogy állandóan hátra kell lapozni a jegyzetekhez, hogy megértsem a rengeteg latin kifejezést. Viszont szerintem ettől válik izgalmassá, hogy hitelesen adja elő a szerző a mondanivalóját. Ettől eltekintve nem vetem meg azokat a könyveket, amiben nincsen semmi ilyesmi. Azoknak az a feladata, hogy szórakoztassanak. Az ilyen jelleg könyvek, pedig elgondolkoztatnak, ismeretet bővítenek. Egyszóval ezekben a könyvekben benne van az egész világ és a szerzőnek a világról alkotott tudása.

Minőség

Sokszor sok helyen lehet hallani, hogy:  - Vedd meg, mert ez nagyon jó minőségű árú. Viszont az nem mindig olyan termék, amit szívesen használ az ember, és tudja, hogy nem fog tönkre menni. Most szeretnék pár szót írni olyan termékekről, amelyek szerintem nagyon jó minőségűek és nagyon sokáig ki szolgálják az embert. Ilyen például az új órám is.

Ákos - Nézz szembe vele

Hazug itt a tél

Folyton a tavaszról beszél

De közben süvít csak a szél

Itt nyomorít a nyár

A tüze mindent felzabál

Az ember enyhet nem talál

Itt nem közös az ég

Nem csoda, ha nincsen közösség

És minden álmot fog a fék

Elmenni innen messzire

Nem lenne válasz semmire

Nem lehetsz gyenge ennyire

Feledni és feladni kész

Veled lesz úgyis az egész

Innen akármerre mész

Maradni igazán merész

Állj meg és nézz szembe vele

Hiába minden szentbeszéd

Ha süket egy egész nemzedék

Jó volna, ha magadon kezdenéd

Nézz csak szembe a korral

Amelyik mindig bosszút forral

Egymást őrli minden oldal

Elmenni innen messzire

Nem lenne válasz semmire

Nem lehetsz gyenge ennyire

Feledni és feladni kész

Veled lesz úgyis az egész

Innen akármerre mész

Maradni igazán merész

Állj meg és nézz szembe vele

Csak annyit mondok, hogy nagy néha gondolkodj

Ha sokat zörgetsz az ördög ajtaján

Egyszer kinyitja neked majd talán

Öröme fájdalom

A szava bánt nagyon

Vigyora biztos gyilkos és kaján

Minden bilincsed éget

Évek szítják a feszültséget

Ne tévedj

Ha választhatsz

Akkor válaszd azt

Aki már rég kiválasztott téged

Ne menekülj el, csak ezt ne

Tudod, hogy létezik éteri eszme

Ha az ostobát

Játszanád most tovább

Maradék hited is odaveszne

Jack Nicholson

Tolkien könyvek

Pilinszky

Töredékek I.

Origami

Planet

II. éve

Kedves Látogatóim!

2010. március 17-én döntöttem úgy, hogy el kezdek egy normális blogot szerkeszteni és feltölteni minden olyan munkámat, amit érdemesnek tartottam, hogy megmutassam a világnak. Immáron II. éve csinálom az oldalamat. Kicsit visszalapozva nem sok írásom található rajt. Inkább egy-egy kis szösszenet a mindennapi dolgaimról "gondolat" címke alatt. Elhatároztam, hogy tényleg nemcsak az alkotásaim lesznek láthatóak, hanem vélemények, fiktív írások, félbehagyott munkák, hogy színesebbe tegyem azt az oldalt, amit néha szeretek és néha gyűlölök, mert sok munka van benne és néha túl kényelmes vagyok, hogy rendszeresen vezessem. Viszont kitartok mellette hiszen egy kicsivel 6500 felett van a mai napom a látogatottságom. Végül szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik követik az idejüket feláldozva, hogy megnézzék, hogy éppen mi folyik a fejemben.

Fényben úszva

Lights

Az első havazás - The first snow

Orhidea

Orsimnak nőnapra.

Skiccek - Sketches

Nyárra visszatekintve

Lámpa

Chinese dragon

B. Balázsnak netes kép alapján.

Árnyék és vonal - Shadow and line

Vonalak - Lines

Anonym

Szárny - Wing

Hangerő - Volume

Pipával - With pipe

Áttörve