Nem olyan régen a párommal egy fülledt nyári napon bevásárló körúton voltunk a fő utcán. Aznap elég sok mindent vásároltunk, de a boltos nem hogy segített volna a táskákba pakolni még köszönni is elfelejtett.
Amíg mi pakoltunk ugyanezt a "kedves" hölgyet láttuk beszélgetni egy kissé zavart emberrel, akit úgy próbált elküldeni, mint egy koszos kutyát. A beszélgetést nem hallottam, de próbáltam azokat a szavakat elképzelni, amit e "művelt" ember mondhatott szegény munkásnak.
A szituációhoz hozzátartozik, hogy a férfi pár száz forintot szeretett volna kérni, hogy tudjon telefonálni. A nő valami ilyesmit mondhatott neki, hogy:
- Tudod mikor adok egy ilyen embernek pénzt? Azért kéregetsz, mert biztos inni kell. Nem is akarsz te telefonálni. Nekem ne mutogasd a mobilod, hogy le fog merülni! Biztos csak szar aksit tettél bele, közben meg a jó ott van a zsebedben. Amikor kiértünk az üzletből a fickó minket is megszólított.
- Sziasztok, ne haragudjatok. Lenne egy kérésem. Tudnátok egy százast adni, hogy fel tudjam hívni a főnökömet, hogy ő vissza tudjon hívni a fülkésről, mert .... nem tudom mikorra kell mennem dolgozni. A telefonom lemerült és nincs is rajta elég pénz - közben mutatta a telefonját. Barátnőmmel egymásra néztünk, mert sejtettük, hogy a férfi nem hazudik. Igazunk lett, mert pár perc múlva őt láttuk telefonálni egy közeli fülkében.
2011. augusztus 13.
Sajnos nem ez volt az egyetlen eset, mert egy hasonló történetet meséltek nekem, ami szintén összefüggésbe hozható az előbb leírt esettel. Az elgondolásom szerintem helytálló, hogy egyre több ilyen kéregető emberrel fognak találkozni az emberek, akik messziről jönnek dolgozni, hogy magukat és családjukat fenn tudják tartani. Kihangsúlyozom, hogy ők nem koldusok, csak olyan emberek, akiknek pár forint elég, hogy tovább lépjenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése