Éjszakai műszak után félig kómásan kialvatlanul sétáltam be a nem olyan régen nyílt papírboltba, mert édesanyám elmondása szerint művészeti kellékek is találhatóak. Már az odaérkezésemkor csalódnom kellett, mert a fő árucikkek nem a művészetről szóltak. Sőt művész kellékek se nagyon voltak. A boltban töltött több percnyi tanakodás után úgy döntöttem, hogy magamnak csak egy öntapadós jegyzettömböt veszek, amit tényleg nem bántam meg.
Néztem olyan jegyzetet is amiben talán a napi gondolataimat is lejegyezhetném. Ez a vállalkozásom is kudarcba fulladt az üzletben. Viszont hazafele menet útba esett a képkeretező és könyvkötő, ahol kíváncsi természetem révén kérdezősködtem, hogy: - Van-e olyanra lehetőség, hogy egy jegyzettömböt cérna fűzöttre megcsinálni. Egy egyszerű válasz helyett több kiskönyv alakú füzetet mutatott a tulajdonos. Nem is gondolkodtam, hogy vegyek-e egyet magamnak.
Pont ezért került be elsőként ez a feljegyzés ebbe a kis könyvbe, amit a könyvkötőnél vettem. Az egyedi borítás és a mérete miatt döntöttem úgy, hogy fektetve írjam bele a gondolataimat. Nagy öröm számomra, még mindezek felett, hogy végre a forma megtalálta a hordozót.
2010. 11. 09.
Néztem olyan jegyzetet is amiben talán a napi gondolataimat is lejegyezhetném. Ez a vállalkozásom is kudarcba fulladt az üzletben. Viszont hazafele menet útba esett a képkeretező és könyvkötő, ahol kíváncsi természetem révén kérdezősködtem, hogy: - Van-e olyanra lehetőség, hogy egy jegyzettömböt cérna fűzöttre megcsinálni. Egy egyszerű válasz helyett több kiskönyv alakú füzetet mutatott a tulajdonos. Nem is gondolkodtam, hogy vegyek-e egyet magamnak.
Pont ezért került be elsőként ez a feljegyzés ebbe a kis könyvbe, amit a könyvkötőnél vettem. Az egyedi borítás és a mérete miatt döntöttem úgy, hogy fektetve írjam bele a gondolataimat. Nagy öröm számomra, még mindezek felett, hogy végre a forma megtalálta a hordozót.
2010. 11. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése