Séta közben is mindig rágyújtott a kedvenc Albromall cigiére. A megszokott mozdulattal húzta elő a dobozt a kabátzsebéből az öngyújtójával együtt. Kisvártatva kivett egy szálat és a szájához emelte. Mindezt olyan könnyedséggel tette, mint amikor bezárja a lakása ajtaját. Viszont, ami az öngyújtóját illeti az már sokkal nehezebb dió volt számára. Ez az olcsó öngyújtónak a hátránya. Kizárólag csak ötven forintost vett, mert elmondása szerint drága a cigaretta, és így spórol. Ennek ellenére tudta, hogy egy utántöltés is ennyibe kerül.
Két háztömb közt kísérletezett. Az egyszerű szerkezetből próbált némi tüzet kihozni, sikertelenül. A szelep egyre csak eresztette még azt a kevés gázt, amit a tartály még benn tartott. Közben a tűzkőből csak dőltek ki a szikrák sorban, és egyre szaporábban, ahogy próbálta valahogy meggyújtani a cigiét.
- Most meg kifogyott - mondta félhangosan.
Miután kudarcot vallott, körülnézett a háztömb körül. Az arra járók közül senkinél sem látott cigit a kezében. Még jó néhány percig ácsorgott, majd kezdtek úrrá lenni rajt az elvonási tünetek. Így arra az elhatározásra jutott, hogy keres egy üzletet.
Két utcával arrébb talált is egy kis trafikot.
- Kérek egy öngyújtót! - hadarta.
- Milyet tetszik parancsolni? Eldobhatót vagy újratölthetőt? - kérdezte a trafikos.
- Mindegy csak a legolcsóbb legyen! - mondta már enyhén ingerülten.
- 50 forint lesz.
Mire ezt a bódéban ülő hölgy kimondta, már ott is hagyta a pénzt, és ki is próbálta az öngyújtóját, aminek már lángja is volt. Az eltett dohányt most így újra elővette, és megkönnyebbülten tüdőzte a füstöt. Mélyeket szippantott így pótolva be az időt mire trafikot talált. Mikor elszívta csak egy csikk maradt, amit könnyed mozdulattal elpöccintett. A csikkben még égett a dohány, így a kemény betonra érve szikrákat vetett, ahogy próbálta a régi öngyújtóját életre kelteni.
Ezután egy újabb szálért nyúlt, amit a megszokott mozdulattal a szájához emelt. Próbálta meggyújtani, de ismét kudarcot vallott.
Két háztömb közt kísérletezett. Az egyszerű szerkezetből próbált némi tüzet kihozni, sikertelenül. A szelep egyre csak eresztette még azt a kevés gázt, amit a tartály még benn tartott. Közben a tűzkőből csak dőltek ki a szikrák sorban, és egyre szaporábban, ahogy próbálta valahogy meggyújtani a cigiét.
- Most meg kifogyott - mondta félhangosan.
Miután kudarcot vallott, körülnézett a háztömb körül. Az arra járók közül senkinél sem látott cigit a kezében. Még jó néhány percig ácsorgott, majd kezdtek úrrá lenni rajt az elvonási tünetek. Így arra az elhatározásra jutott, hogy keres egy üzletet.
Két utcával arrébb talált is egy kis trafikot.
- Kérek egy öngyújtót! - hadarta.
- Milyet tetszik parancsolni? Eldobhatót vagy újratölthetőt? - kérdezte a trafikos.
- Mindegy csak a legolcsóbb legyen! - mondta már enyhén ingerülten.
- 50 forint lesz.
Mire ezt a bódéban ülő hölgy kimondta, már ott is hagyta a pénzt, és ki is próbálta az öngyújtóját, aminek már lángja is volt. Az eltett dohányt most így újra elővette, és megkönnyebbülten tüdőzte a füstöt. Mélyeket szippantott így pótolva be az időt mire trafikot talált. Mikor elszívta csak egy csikk maradt, amit könnyed mozdulattal elpöccintett. A csikkben még égett a dohány, így a kemény betonra érve szikrákat vetett, ahogy próbálta a régi öngyújtóját életre kelteni.
Ezután egy újabb szálért nyúlt, amit a megszokott mozdulattal a szájához emelt. Próbálta meggyújtani, de ismét kudarcot vallott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése